Lábasjószágok
Őrzöm a libákat. Nem mintha akarnának valahová menni, vagy esetleg tudnának, hiszen minden irányból magas kerítés őrzi apám ezer négyzetméteres magánszféráját. De minden erőmmel, furulyámmal és hamuban sült pogácsámmal őrzöm őket. Gyanakodva néznek. Néha furulyázok, akkor messzebb mennek, és onnan néznek gyanakodva. A hamuban sült pogácsát anyámtól kapom, óvodás ballagási tarisznyámba csomagolja, valójában nem is hamuban sült, hanem gázsütőben, de ezen még felül tudok emelkedni annak érdekében, hogy libapásztorlány legyek. Megbosszulják a dolgot, már a kerítésoszlopról lógatom a lábam, és az oldalamat tapogatom, az egyik csak utolért, pedig gyorsan futottam, ide valahogy nem érnek fel, de minden erejükkel őriznek. A pogácsát megettem, a kakaót megittam, a furulyát meguntam, de még mindig nincs itt senki, aki el tudná zavarni ezeket a csípős dögöket innen, lejönni nem merek. Hát te, mit csinálsz ott fenn?, nevet anyám. Őrizzük egymást, mondom. Holnap is legyen pogácsa? Nem, köszönöm, el