Nem adom, ez disznósajt

 Nem adom, ez disznósajt!

Nyolcvanöt, vagy nyolcvanhat karácsonyán, széles fotelben ülve, tudod, amin azok a nagy fémcsatok szorongtak oldalt, többnyire ferdén, közli ezt anyám felhőtlenül kacagva, talán csokit kértem, ritka szaloncukrot, a vajkaramellásat szerettem, azóta is keresem sikertelenül azt a karácsonyízt, a vajkaramelláét. Persze odaadta végül.

Egy reklám szlogenje volt - hangzik el ma a megfejtés, a kijózanító magyarázat, kevés volt akkoriban a hús, a népet próbálták rávenni a belsőségek fogyasztására. Nem akarok erre gondolni, sem apám replikájára, szintén nevető szemmel kéri a gyomorgyógyszerét, átlátszó fél literes üvegben átlátszó folyadék, telik a stampedli, ürül a stampedli, minden a legnagyobb rendben. 

Anyám nevetésére akarok gondolni. 

Meg a kecskékre, a szögletes pupillájukkal néztek be az ablakon. Mekegve, nyilván. Cigit loptak a Zsukból, bátyám volt gyanúsítva, pedig láttam a kecskét, a doboz egészben tűnt el a szájában, jobbra-balra rágta, nézett közben azzal a rettenetes szemével. Ne védjem a bátyám, de nem védem, hanem láttam, na persze. 

Mama még talán él, de a ház már romosodik fölötte, nem tudok vele beszélgetni, négy éves vagyok, nem értem miért van cső a torkában, és miért kell most bemennem puszit adni, mikor odaát rántott hús készül, én meg szeretek belemászni a tojásba. Néhány nap múlva meg mindenki feketét vesz és elmennek otthonról, megint lesz rántott hús, minden a legnagyobb rendben.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lábasjószágok

Őrzöm a libákat. Nem mintha akarnának valahová menni, vagy esetleg tudnának, hiszen minden irányból magas kerítés őrzi apám ezer négyzetméteres magánszféráját. De minden erőmmel, furulyámmal és hamuban sült pogácsámmal őrzöm őket. Gyanakodva néznek. Néha furulyázok, akkor messzebb mennek, és onnan néznek gyanakodva. A hamuban sült pogácsát anyámtól kapom, óvodás ballagási tarisznyámba csomagolja, valójában nem is hamuban sült, hanem gázsütőben, de ezen még felül tudok emelkedni annak érdekében, hogy libapásztorlány legyek. Megbosszulják a dolgot, már a kerítésoszlopról lógatom a lábam, és az oldalamat tapogatom, az egyik csak utolért, pedig gyorsan futottam, ide valahogy nem érnek fel, de minden erejükkel őriznek. A pogácsát megettem, a kakaót megittam, a furulyát meguntam, de még mindig nincs itt senki, aki el tudná zavarni ezeket a csípős dögöket innen, lejönni nem merek. Hát te, mit csinálsz ott fenn?, nevet anyám. Őrizzük egymást, mondom. Holnap is legyen pogácsa? Nem, köszönöm, el...
További információk